Mi az a transztánc?

A sámánisztikus kultúrák, amikor intelligenciáról beszélnek, nem korlátozzák magukat az agy működésére, hanem sokkal inkább gondolnak az egész testre, mint gondolkodó szervezetre.
Azáltal, hogy egyidejűleg elnyomják mind a test, mind az elme bizonyos funkcióit sámánisztikus transzállapotba avagy párhuzamos valóság-síkra kerülnek, ahol az élet nagy kérdéseire a válasz elérhetővé válik. A transztánc mind ősi, mind modern tudatállapot változtató technikákat felhasznál annak érdekében, hogy a sámánisztikus transzhoz hasonló állapotot idézzen elő….ezáltal megkétszereződik a látomásos utazás hatékonysága és valamennyi résztvevő számára megjelenik a válasz-látomás, bármilyen kérdést tegyen is fel.
A transztánc gyógyító hangok, ütősök által keltett dinamikus ritmus, légzéstechnikák és a szembekötésre használt kendő innovatív alkalmazásának egyedülálló keveréke- amely így együtt transzállapot létrejöttéhez vezet, amely aztán elősegítheti a spirituális ébredést, a mentális tisztaságot, a fizikai állóképesség növekedését és az érzelmi jólétet. A kifejezetten ehhez a gyógyító technikához létrehozott egyedülálló zenei albumok segítségével a transztánc olyan belső utazásra viszi a résztvevőket, amelyet nem korlátoz a tér/idő megszokott kerete. Ezek a rituális transz utazások évezredeken át a sámánisztikus- és keleti tánc kultúrák alapvető részét képezték. A mi modern transztánc megközelítésünk ötvözi az ősi rituálék gazdagságát néhány meglepően hatásos modern technikával. Az egyik ez utóbbiak közül a kendő használata, amely lefedi a szemet és ezáltal lezárja az elme nyugtalanságának legfőbb forrását, a látást és ehelyett a belső látást ösztönzi, amely felfedi a dolgok rejtett jelentését és választ hoz az élet megannyi kényszerítő erejű kérdésére.

A transztánc a gyógyítás hagyományos megközelítése mellett néhány egyedülálló modern technikát is felhasznál. Az egyik legerőteljesebb hatással bíró eszköz a szembekötésre használt kendő. A régi korok transztánc rituáléira elsősorban a sötétedés beálltával került sor, mert sötétségre volt szükség ahhoz, hogy a résztvevők belső élményeikre és látomásaikra fordítsák figyelmüket. A sötétség olyan állapotot idéz elő, ahol – mintha csak kikapcsolnák – az idő megáll. Ez a transzállapot avagy megváltozott tudatállapot, ahol/amikor nincs jelen senki más, csak önmagunk. Ez az a belső utazás, amelyen kapcsolatba kerülünk a Lélekkel és ahol az igazság lelepleződik. Ezáltal a kendő spirituális eszközzé válik, lehetővé téve a gondolatok csapongásának megállítását és a belső utazás gazdagságának megtapasztalását.

A transztánc középpontjában a gyógyulás és a Lélekkel való kapcsolat áll. Tánc közben, sötétségbe burkolózva párhuzamos valóságokat fedezünk fel és látszólag megoldhatatlan problémákra is választ találhatunk. A transztánc közben “mi” eltűnünk, elvonatkoztatunk nehézségeinktől, elengedjük problémáinkat és egyre inkább Önmagunkká válunk.

Wilbert Alix